Abban a pillanatban,minden kitisztult.Nem voltak kérdések.A fájdalom ,és a tudás birkóztak egymással agyamban.Kívülállóként figyelve a csatát,jelentem ez nem látszott két esélyesnek.Minden sejtem arra készülödött,hogy ez már bizony így lesz,az örökkévalóság hátrálévö részében.
Megkaptam a tudást,azt a nyomorúságos tudást amit a jövö ismerete ad.Még változtathatsz rajta,zengett az agyamban.Lófaszt!-jött a válasz villámként,valahonnan a mélyebb kérgekböl.
Nézzük a puszta tényeket,amik a jövöböl,egy rossz mozdulat hozományaként,csak úgy ,testet öltöttek .
Mivel jár egy ilyen törés?-ízlelgettem a tudást.
Elöször is,ott van a fájdalom.Rendben kezelhetö.Végszükség esetén,még mindíg ,tudok csúnyán káromkodni.
Ágyhoz leszek kötve egy ideig(a jövö ismerete nem ad mérhetö,behatárolható tudást).Ha azt állítom,én vagyok Hillary,és mennem kell,itt az idö,az sem fog a tényen változtatni,úgyhogy be kell szereznem a NagyDudák néhány epizódját.Vidám vasárnapoknak nézek elé.
A százhét lépcsöfok,ami a föbejárattól a lakás ajtóig vezet,nem fog a kedvemért liftté változni.Mindíg imádtam a viktoriánus építészetet.
Legkevesebb hat hétig,nem lesz bejövö pénzforgalom.Sosem álltam alkalmazásban a klasszikus értelemben.Sebaj,a hösi idökben,volt,hogy egy évig azt néztem,hogy nö a fü(egyszer minden tudásnak hasznát veszed fiam!).
Nagyjából eddig jutottam,mikor mozdítottak,ordítottam,vigyorgó gáz(szabad használatra),öt másodperc alatt visszaértem,az elsö (Diák)Szigetre.Béke velem!Boldog születésnapot Mr. Mandela!
(folyt.köv.)
