Egyszerü adat vesztéssel indult a napja.Kész van ,volt,nincs.Valami ilyen forma varázsigét használhat,minden felhasználók esküdt ellensége, a tudás nem ismerete-gondolta,miközben mankóit kereste.Letusol döntött.Nulla-egy.-motyogta maga elé.Nem szerette mikor a rendszer már korán reggel lépéselönyben kerül.Az mindíg küzdösebbé teszi a dolgok menetét,de nem ezen ikuzni,gyerünk a fürdöbe.
Néhány hetes gyakorlata,már volt,hogyan használja a négyzetméteres zuhanyzót mankói nélkül. Nem valami kényelmes de kivitelezhetö.Könyvet fog publikálni a mozdulatsorról,amivel kényelmes gyerek-medencévé lehet a tusolót változtatni.Vihogott hülyeségén,de nem tudta kizárni a lehetöséget ,egy olyan világban ahol zsetonos tv automatát árulnak,hogy megtanítsák a gyereket a szabályok betartására.Jó voltál 1 zseton .Tiznél kevesebbszer mondtál csúnyát, mégegy.Minden darab ,fél óra lehetöség,ha lejár a tv kikacsol.Nehogy szólj a gyerekhez!Az már idejét múlt,ha verbálisan zsetonozunk?Nálam,a kapcsold ki gyere vacsorázni ment.
Pont itt tartott gondolatban,miközben habozta magát ,és megcsúszott.Rossz lába maga alá fodult, másik a csempe falon,a túlsó falon könyökkel és a hátával feszített,hogy az egyensúly megmaradjon,amíg kigondol valamit.Gondolkozz!Ha lecsúszol vége a dalnak.Újra törik a magad alá szorult lábad,és beszorulsz egy zuhanyzóba aminek az ajtaja belülröl nyílik.Lecsúszott .A lába ropogott,és érdekes pozíciót vett maga alatt.hüp-hüp-hüp barba-trükk. Kirúgta a müanyag ajtót a másik lábával,elhúzta magát a wc-ig,felült rá.Közben orított és zokogott.Fél óra múlva az ágya szélén ülve,tapogatva a lábát,már tudta,hogy a szar nem olyan mély,mint amilyen hangos volt a fájdalom.Egyszerüen a nap számlájára írta.Nulla-kettö.
Nem hagyja magát!Akkor sem.Apró dolgok nem változtatnak a tervén,ami úgy hangzik: székelykáposzta.Már bevásárolt,bárszéken ülve,gyerek játék .Kipakolt a konyhaasztalra.De hol a hagyma?Elfogyott?az nem lehet kilószámra veszi.De mégis.Jó ,ha harc,hát legyen.Akkor is megcsinálja.Az elme fölényét érezte magában,láthatatlan ellenséggel szemben.És mosolyott mikor elindult.Semmi,és senki nem állít meg.-vázolta magának a tervet.Két mankót visz a biztonság kedvéért.Nem számít most a 107 lépcsö sem .megcsinálja.Agya hetek óta elöször, vette a bátorságot,és felülírta testét.Örült neki.csak negyven fok ne lenne,de az se baj.
És ment és fütyörészett,és gondolkozott,ha már úgyis lejött vesz egy kis panchettát, belepróbálja ,ugyanolyan mint a kolozsvári szalonna.Nagy baj nem történhet.Betette a bankkártyát a pénztárcába?-kérdezte magától.Már a bolt elött.Hol a pénztárca?És már tört is elö a hangos röhögés belöle.Persze,hogy az asztalon hagyta.Mankóin támaszkodva keresgélt a zsebeiben,hátha.20 penny,ni egy fej hagyma ára tán kettö.Törölgette homlokát ,nagyon melege volt.Ha bárki is figyeli,bssza meg,akkr is végig csinálja.Hátra arc,haza a pénztárcáért. Null-három.
Most már nincs hiba lehetöség.Érezte fizikai teljesítöképessége határát.De még meglesz. Szerette a teljesítmény kényszert.Oké,akadálypálya.Vissza az épületig,bekulcsolni,107 lépcsö, lakás ajtó ,pénztárca,és kezdheti elöröl.Fog ez menni.Patakokban folyt az izzadtság a homlokán,de ment(mankózott),és mosolygott.ö az erösebb.
Visszaért az épülethez.A föbejárat kulccsal,egészen nehéz bottal, kéz nélkül nyitva tartani,az automatika miatt.Feszített ,bent volt,bicegett tovább,kettesével vette a lépcsöket a mankókkal.tudta,hogy ez sokkal kimerítöbb ,de menni fog.Leszegte a fejét és ment.Az élsortolót tudta elképzelni,hasonló helyzetben.A tudás birtokában,hogy mennyi még a táv,fájdalom-határon,vagy azon is túl.Élvezte mindennek ellenére.Felért.Szusszan egyet míg elöszedi a kulcscsomót a zsebéböl.Fáradt volt vigyorgott,kotorászott a zsebében,és összeroskadt a felismerés terhe alatt.A kulcs a földszinti bejárati ajtóban maradt.Levegö után kapkodott.null-négy.
(folyt.köv.)
